SZÉKELYHIDI (MAJDNEM) EGYÜTT ÉNEKLÉSE JAGGER-REL

A következő történetet Székelyhidi László, az Android alapító basszusgitárosa és örökös tagja osztotta meg velünk:

„Voltam egy ("A") Rolling-koncerten. Pénteken kora délután utaztam Pestre a koncertre, kb. fél négy körül voltam ott.Este fél 6-ra volt beígérve a beengedés, hát, addig még volt idő, elkezdtem böngészgetni a jegyeket, és úgy döntöttem, felhívom a Népstadion ügyfélszolgálatát. Végre valaki felvette a telefont, mondtam, hogy Mick Jagger úrral szeretnék beszélni. Kis szünet után kérdezték, hogy "Milyen ügyben?" Mondom, hogy "Magánjellegű" A háttérben röhögés, gondoltam, hogy most fogják letenni, ám nem (Ámen...), azt mondja a kishölgy, hogy a zenészekkel sajnos most nem lehet beszélni, mert pihennek. Mondom, hogy én dr. Székelyhidi László professzor vagyok a Debreceni Egyetemről, és fontos beszélnivalóm van vele. Háttérben megint röhögés, tanácstalanság, végül azt mondja a nő, hogy milyen ügyben. Mondom, hogy "magánügyben", de ő tud róla. Itt már semmi se volt drága. Legfeljebb lecsapják a telefont. A kis szünet - és háttérbeli röhögés - után "kapcsolom az ügyintézőt" hangzott el, majd egy angolul beszélő úr kérdezte udvariasan, hogy mi a fenét akarok. Mondtam, hogy dr. Székelyhidi László professzor vagyok Debrecenből és Mick Jagger úrral szeretnék beszélni. Ez is elkezdett beszélni a pihenésről, meg a fáradtságról, de akkor már éreztem, hogy nyeregben vagyok. Mondtam, hogy nem baj, tudok várni, dr. Székelyhidi László professor vagyok Debrecenből, Akadémiai Díjas, és szeretnék Mick Jagger úrnak gratulálni életútjához (ezt már angolul kellett kinyögni magamból, de éreztem, hogy jó úton járok. Eszembe jutott Kára Béla, aki soha nem adja fel....). Valamit gagyogtam, hogy csak egy pár szót a debreceni egyetem delegációjából, stb., azt mondja, hogy "wait a minute..." Ez már jó jelnek tűnt, és egyszer csak csodák csodájára a telefon végén Mick Jagger hangja volt felismerhető (persze, nem biztos, hogy ő volt...) Elég jól értettem a hangját, azt mondta, hogy "What can I do for you?" Mondom, hogy én dr Székelyhidi László vagyok, a Debreceni Egyetem professzora (ez eddig mnég mindig bejött), nagy csodálója Önnek, már gyermekkorom óta, erre beleröhögött, hogy "...what can I do for you?" Na, erre gondoltam, hogy ne szemtelenkedjen itt nekem, mondom neki, hogy "I think we could sing a song together tonight". Hát, tényleg csönd lett, háttérben röhögés, borízűhangon visszaszólt, hogy melyikre gondolok. Mondom, hogy a Lady Jane. Azt mondja, hogy az nincs a programon. Mondom, hogy akkor a Ruby Tuesday. Azt mondja. hogy az sincs. Mondom neki, hogy akkor válassz Te (It's your turn...)  Röhögött, és azt mondta, hogy ismerem-e a "Let's spend...", mondtam, hogy persze, estig átveszem a szövegét, csak röhögcsélt, és mondta, hogy OK. Ám én mondtam neki, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mert engem oda be se engednek. Erre azt mondja: (Vagy valami ilyesmit) You gothcha gonna no ticket? Mondom, hogy dehogyisnem, ezen nem bukhat meg a dolog, csak nem fognak az őrök a közelébe engedni. Azt mondja, hogy miről ismer fel engem? Mondom - kivágtam az adu-ászt- hogy én vagyok a professzor. Ezen jót röhögött, és mondta, hogy helyes, mondjam ezt az őröknek, hogy megjött a professzor. Azért azt nem hagyhattam ki, hogy megkérdezzem, hogy " és én miről ismerem fel őt?" Érti a humort, jót röhögött. és onnantól kezdve azon kínlódtam, hogy meg merem-e tenni, hogy ott a nyolcvanezer ember között odabattyogok... azt hiszem felesleges folytatnom. Nem mertem megtenni. De szerintem úgy elhajtottak volna onnan, mint a macskát szarni. Hát ez volt. Majdnem együtt énekeltem Jagger-rel. De ez már így is szép."