Matyit látni és ...

1983 tavaszán (nyilván tévedésből) meghívtak bennünket az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egy rendezvényére, ahol több fellépő zenekar közül győztest is választottak. A győztes
(nevére nem emlékszem) egy felejthetetlen, hamis gitárokon antizenét játszó primitív zenekar lett, mi (progresszív rock) utolsók lettünk.
A "verseny(?!)" után az A.E. Bizottság volt a fellépő sztárzenekar Viktor Máté (cselló) vendégszereplésével. Akkor hallottam először őket, és azonnal világos lett, hogy ezt a stílust
(akkori új divat) próbálták a fellépő zenekarok megvalósítani, azzal a különbséggel, hogy a Bizottság jól csinálta.
Néhány hölggyel a combunkon néztük a koncertet Székelyhidi és én, épp azt kellett kiabálni, hogy bisz-basz, mikor az előttünk ülő rászólt az Ő előtte álló fickóra, aki takarta a látóteret:
-Ülj le, nem látom a Matyit!
A fickó leült, amire Székelyhidi azonnal reagált:
-Állj fel, látom a Matyit!